A Magyar Földrajzi Társaság Gazdaság- (és Társadalom-)földrajzi Szakosztályának története

Az 1872-ben alakult Magyar Földrajzi Társaság (MFT) legelső szakosztálya a – Teleki Pál 1911. évi javaslata alapján – 1912. január 12-én 25 taggal megalakuló gazdasági-földrajzi szakosztály. Az alakuló ülésen jelen volt a korabeli magyar földrajzi élet krémje – a nagy nevek közül talán csak Cholnoky Jenő hiányzott. Az alakuló ülésen a szakosztály elnökévé közfelkiáltással Havass Rezsőt, alelnökévé Thirring Gusztávot választották meg (Földrajzi Közlemények 1912. 55. oldal). Teleki Pált, az MFT főtitkárát és Halász Gyulát az MFT titkárát a szakosztály főtitkári, illetve titkári teendőinek elvégzésére kérték fel. Megalakulása után a szakosztály nyomban megkezdte működését, és az elkövetkező négy hónapban hét (!) előadást rendezett meg.


A gazdaság-földrajzi szakosztály alakuló ülése és ügyrendje (1912)

 

A szakosztály megalakulásának több célja volt, melyet azonban az érintettek kicsit eltérően láttak; mindenki a saját felfogása (és érdeklődési területe) szerint. A szakosztályelnök Havass így írt a célkitűzésekről 1922-ben a Földrajzi Közlemények hasábjain: „Egyik legfontosabb célunk lesz, hogy a Balkánnal állandóan foglalkozzunk. A földrajzi fekvés és kedvező dunai, tengeri és vasuti közlekedési vonalaink szinte kínálják nekünk a gazdasági hegemoniát a Balkánon.” A szakosztály általánosabb célkitűzéseiről Fodor Ferenc ír (A magyar földrajztudomány története, MTA FKI, 2006, 231. oldal). Szerinte Havass programja elsősorban gazdasági, és kevésbé földrajzi jellegű, ellentétben Telekiével, aki így nyilatkozott a szakosztályról: „A gazdasági földrajzi szakosztály nevet – az emberi földrajzzal szemben – azért választottuk, hogy kifejezzük, hogy a fősúlyt a materiális kultúra elterjedésére a földrajzi tényezőkkel, a földi élet összes jelenségeivel való összefüggésére, kölcsönhatására fogjuk fordítani. […] Szakosztályunk címében a gazdasági szó […] irányt jelez, de sohasem szabad elfelednünk a földrajzi szót sem. Ez az alap, amelyen állunk.” Ez tehát Teleki és később Fodor ars poeticája is, melyet Fodor az említett művében szembeállít Cholnoky Jenő elképzeléseivel, aki „az emberföldrajzban is csak a materiális szükségleteket látta meg.”

A gazdasági földrajzi szakosztály megalakulása tehát mérföldkő a magyar geográfiában, ettől a ponttól számíthatjuk a társadalom- és a természetföldrajz intézményesített kettéválását – azzal együtt állíthatjuk ezt, hogy maga Teleki Pál is világos különbséget tett a gazdaságföldrajz mint szűkebb, és az emberföldrajz mint tágabb kategória között. Mindenesetre 1912-re, tehát 40 évvel az MFT létrejötte után immár odáig fejlődött a honi földrajztudomány, hogy igény támadt a specializálódásra, annak ellenére, hogy a geográfia hazai meghatározó alakjai (Lóczy, Cholnoky) még mindig földrajzi polihisztoroknak számítottak, akik egyaránt alkottak természet- és társadalom-földrajzi témákban is.

A szakosztály kezdeti lendületes tevékenysége részben a háború, részben a képzett gazdaságföldrajzos szakemberek hiánya miatt hamar alábbhagyott (1913-ban még 5 ülést tartottak, 1914-től azonban átmenetileg szünetelt a szakosztály tevékenysége). Fodor Ferenc a szakosztály két fő eredményének azt tartja, hogy 1917-ben megjelent a híres szerb geográfus, Jovan Cvijić könyvének Németh József által készített kivonata (A szerbek antropogeográfiai tanulmányai a Balkánon), illetve hogy a szakosztályból kiindult gazdaságföldrajzi köztudatnak köszönhetően az első világháború után a Közgazdaságtudományi Karon tanszéket állítottak fel Teleki számára. E két eredmény ellenére a szakosztály tevékenysége lendületét vesztette, sőt, az 1920-as években Németh József elnöksége alatt gyakorlatilag szünetelt. Különösen feltűnő volt a szakosztály tétlensége az 1921-ben megalakult Didaktikai Szakosztály aktivitásához képest.

Az ismételt fellendülést Fodor Ferenc elnöki székbe kerülése hozta 1932-ben. Fodor már 1925-ben szerette volna betölteni e pozíciót, de erre csak Németh József halálával nyílt lehetősége. A Közgazdaságtudományi Kar Földrajzi Intézetére (Teleki-intézet) támaszkodva azonnal szervezőmunkába kezdett, és ahogy az a főtitkári jelentésekből kiderül, egyre több szakosztályülést tartottak: 1936-37-ben a szakülések száma 6, illetve 7. Ugyanakkor az MFT tagjai részéről az érdeklődés végig csekély maradt a szakosztály előadásai iránt, a hallgatóság többsége a Teleki-intézet hallgatói közül került ki. Ebben az időszakban a szakosztály tevékenysége elsősorban a szakelőadások megtartására korlátozódott, bár a szakosztály részt vett egyéb programok (pl. tanulmányi kirándulások) megszervezésében is.


A Gazdaságföldrajzi Szakosztály ügyrendje (1933)

 


1939-ben Fodor Ferenc Pécsre költözött, és lemondott az elnöki pozícióról. Ezt követően a szakosztály működése három évig szünetelt, majd 1942-ben Rónai Andrást választották elnöknek. A szakosztály a háborús körülmények közepette alig működött, 1944 után nincs nyoma bármilyen tevékenységüknek.

A 2. világháború után jelentős változások következtek be az MFT életében. A társaságot 1949-ben betiltották, és csak 1952-ben szervezhette újjá magát. A Gazdasági Földrajzi Szakosztály 1953 elején kezdte meg munkáját. A kor szelleméhez méltóan a szakosztályra fontos szerep hárult: a marxista gazdaságföldrajz elterjesztése. Ezt híven tükrözte a szakosztály vezetése is, hiszen az elnöki pozícióba az iparföldrajzos Markos György került. Ettől az időszaktól kezdve már részletesebb információk állnak rendelkezésre a szakosztály működéséről, mégpedig a Földrajzi Közleményekben majdnem minden évben megjelenő „Jelentések a szakosztályok és a vidéki osztályok működéséről” című rovatból. Így megtalálhatók az egyes előadások címei (néha tömör összefoglalói), valamint a rendezvények látogatottsága, átlagos időtartama, helyszíne is. 1953-54-ben például 15 előadást rendezett a szakosztály, átlagosan 35-40 főnyi hallgatósággal az ELTE Földrajzi Intézetében, ahol sajnos télen nagykabátban kellett ülni, lévén a tanterem fűtetlen. Az 1954-es jelentés szerint az előadások színvonala határozott emelkedést mutatott, valamint „az előadók kivétel nélkül törekedtek arra, hogy a dialektikus és történelmi materializmus alaptételeit és szakmai ideológiai szempontjait az előadásokban alkalmazzák. […] Egyes előadók kevéssé, mások viszont túlzottan vették figyelembe a természeti földrajzi és a társadalmi gazdasági összefüggéseket. A cél ezen a téren a helyes arány kialakítása.” (Földrajzi Közlemények 1954. 280. oldal). A programok sorában a magyar nyelvű szakelőadásokat külföldi vendégek előadásai, illetve (munka)módszertani viták tarkították. Egy-egy ülés alkalmával sokszor két előadás is elhangzott.

1955-től ismét változott a szakosztály vezetősége. Az elnök a korábbi titkár, Wallner Ernő lett, míg titkárrá Mendöl Tibort választották. Az előadások hallgatottsága csökkenő tendenciát mutatott, immáron „mindössze” 25-35 fő látogatta a rendezvényeket. 1955-ben az MFT közgyűlésén Sárfalvi Béla is ezt a problémát vetette fel, éppen ezért az előadások tárgyaként a részlettémák helyett fontos elvi, tárgyi, módszertani témákat szorgalmazott.

Az elnökök és titkárok viszonylag sűrűn cserélődtek, így 1960-ban immár Koch Ferenc elnök és Major Jenő titkár az alábbi hétéves mérleget tudták megvonni: az 1953-as „megalakulás óta összesen 47 előadást rendezett a Szakosztály. […] Település-népességföldrajz köréből 12 előadás, a mezőgazdasági földrajz köréből 15 előadás, az iparföldrajz köréből 6, közlekedésföldrajzi előadás volt 3, általános elméleti vagy módszertani kérdésekkel foglalkozott 8 előadás.” Az 1960-as évek első felében átlagosan évi 6 előadás hangzott el, viszonylag gyér érdeklődés mellett. Ugyanakkor volt olyan előadás is, amire – a téma jellege és egy másik osztállyal való közös rendezés miatt – 120 fő volt kíváncsi. Az évtized közepére már csak évi 3-4 ülés jutott, a főtitkári jelentések pedig általában problémákat említenek a Gazdasági Földrajzi Szakosztály működésében. Ebben változás csak az új vezetés (Kóródi József elnök, Molnár Ferenc titkár) felállásával történt. Az előadások látogatottsága ismét nőtt (30-50 fő), a hallgatók között pedig nem csak földrajzosokat lehetett találni.

Az 1970-es évek a szakosztály jelentős válságával kezdődtek. Az 1971-es főtitkári jelentésben azt olvashatjuk: „A Gazdaságföldrajzi Szakosztály – objektív és szubjektív okok együttes hatására – az elmúlt év folyamán szüneteltette működését.” A munka csak négy év után, 1973-ban vette ismét kezdetét. Ekkor Antal Zoltán elnök és Tatai Zoltán titkár vezetésével újult meg a szakosztály, akik a 2. világháború utáni időszakban a leghosszabb ideig, 16 évig maradtak az osztály élén. Átlagosan évi 7-8 előadás került megrendezésre – helyszíne a Kossuth Klub volt –, hullámzó látogatottsággal. A szakmai előadások mellett egyre több figyelmet szenteltek a nemzetközi folyamatoknak is, így összefoglaló előadások hangzottak el több kongresszusról és konferenciáról. Ugyanakkor visszafejlődésként értékelhető, hogy az előadások többnyire „szóbeni közlésre támaszkodtak”, azaz nem használták ki a szemléltető eszközök adta lehetőségeket (pl. dia- és írásvetítő).

Tatai Zoltán így értékelte a szakosztály négyéves tevékenységét 1977-ben: „A 22 szakülésen 32 előadás hangzott el. Ezek közül 7 a külföldi tanulmányutakról, tudományos tanácskozásokról adott számot. A hazai területi-tervezési, területfejlesztési feladatokkal 12 előadás foglalkozott. […] Elméleti, módszertani kérdésekkel 5, nemzetközi kérdésekkel és a szakosztály tevékenységével egyaránt 3-3 beszámoló foglalkozott, továbbá 1-1 településtörténeti és természetföldrajzi jellegű.” (Földrajzi Közlemények, 1977. 253. oldal). E skála kiválóan szemlélteti a vezetés szakmai irányultságát. Ugyanakkor a szakosztály tevékenysége nem merült ki a szakülések megtartásában; a tagok részt vettek az MFT egyéb rendezvényeinek megszervezésében, illetve a szakosztály keretein kívül is publikáltak és tartottak előadásokat.

A viszonylag élénk szakosztályi élet csak az 1980-as évek elejétől csökkent. 1982-ben jelentősen visszaesett az előadások száma és látogatottsága is. Ebben szerepet játszhatott az is, hogy az előadások a Kossuth Klubból átkerültek az ELTE Lóczy-termébe, amely – periférikusabb fekvésén túl – a téli hónapokban fűtetlen volta miatt sem vonzotta a hallgatóságot – úgy tűnik, ez visszatérő motívum a szakosztály életében. 1983 és 1986 között a szakosztályi beszámolókban mindannyiszor azt olvashatjuk, hogy „a kitűzött feladatokat nem teljes mértékben sikerült végrehajtani.” Mindössze 1987-ben volt érzékelhető némi fellendülés a szakülések számát és látogatottságát illetően, de ez átmenetinek bizonyult.

A rendszerváltás szakosztályunkban is végbement 1989-ben, az új elnök Berényi István lett. A szakosztály pedig új nevet kapott: Társadalmi és Gazdaságföldrajzi Szakosztály. A névhasználat az elmúlt időszakban korántsem konzekvens: hol a Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Szakosztály, hol Gazdaság- és Társadalom-földrajzi Szakosztály volt a megnevezése. A szakosztály tevékenysége is átalakult némiképpen: a szakosztályelnök elégségesnek ítélte az évi 3-4 szakülést, a hangsúlyt ezek mellett egyéb rendezvényekre helyezte. Így már 1989. októberében megrendezésre került a Bécs–Budapest városföldrajzi konferencia, novemberben került megrendezésre a Teleki Pál emlékülés, 1990. márciusában pedig a Magyarország az átalakuló Közép-Európában című konferencia. Mindhárom esemény látogatottsága jelentős volt.

A későbbiekben a fenti tendencia nem állandósult, a szakosztály tevékenységének középpontjában a szakülések maradtak. Dövényi Zoltán elnök és Kocsis Károly titkár 1992-es jelentésében már a következőket olvashatjuk: „A hallgatóság létszáma általában 10 és 50 fő között ingadozott. Többségük az MTA FKI munkatársai közül kerültek ki, ami annak is köszönhető volt, hogy rendezvényeinknek a jó forgalmi fekvésű MTA Földrajztudományi Kutatóintézet tanácsterme adott otthont.” Ebben az évben az előadók is kizárólag az MTA FKI munkatársai közül kerültek ki.

Az 1990-es évek pénzügyi nehézségei óta jelent problémát, hogy szakosztályunk nem tud térítést adni a felkért előadóknak, így szinte csak a budapesti kollégák jönnek számításba a program tervezésekor. A hallgatóság lélekszáma is csökkenő tendenciát mutat, az 1990-es évtized második felétől átlagosan 10-20 fő vett részt a rendezvényeken. Ennél csak egy-egy téma, illetve előadó vonzott nagyobb közönséget.

1997-ben a vezetést Kocsis Károly (elnök) és Michalkó Gábor (titkár) vették át. Ez lényegi fordulatot nem eredményezett a korábbiakhoz képest, a szakosztály tevékenysége továbbra is az előadásokra fókuszált. Fontos változás volt viszont, hogy 2000-ben az MTA FKI, az MFT és így szakosztályunk is átköltözött a jelenlegi, Budaörsi úti épületébe, így a rendezvények külsős látogatottsága tovább csökkent. A helyszínen kívül az előadások kezdési időpontja (14h) sem kedvezett a más munkahelyen dolgozóknak. A 2000-es években átlagosan évi 8 előadásra került sor.

2009-ben a társaság főtitkárának megválasztott Michalkó Gábor helyét Tátrai Patrik foglalta el a szakosztálytitkári pozícióban. 2010-től az előadások többségének az ELTE lágymányosi kampusza ad otthont, így valamelyest emelkedett a hallgatóság száma. A szakelőadások mellett ismét próbálunk tartani egy-egy vitaülést, ahol szűkebb körben kiváló lehetőség adódik a szakmai vitára. A hagyományos papír alapú meghívóról (pontosabban amellett) áttértünk az elektronikus meghívóra. Ezen sorokat pedig a társaság honlapján olvashatja minden érdeklődő.

A fejlesztések, újítások nem állhatnak itt meg, szakosztályunknak – a korábbiakhoz hasonlóan – bővítenie kell tevékenységi körét. Nem utolsó sorban azért, hogy 2012-ben méltóképp emlékezhessünk meg a szakosztály alapításának 100. évfordulójáról.

Hírlevél

A Földgömb magazin

A Magyar Földrajzi Társaság földrajzi-ismeretterjesztő folyóirata 2012-től illetménylappá vált!

Főtámogatóink

Partnereink