Történelmünk

Hőskor

Társaságunk a világ legnagyobb múltú földrajzi társaságai és a legrégibb hazai tudományos társaságok közé tartozik. Megalakulása összefügg azzal a kampánnyal, amely az 1871. évi antwerpeni I. Nemzetközi Földrajzi Kongresszus felhívására bontakozott ki nemzeti földrajzi társaságok megalapításával. A hazai ok, egyben lehetőség pedig a kiegyezés, és következményeként előállt társadalmi és politikai helyzet, s 1870-ben az első magyar földrajzi tanszék megalakulása, tudós elmék és eszmeáramlatok előtérbe kerülése volt.

Az alapító Hunfalvy János, a földrajzi tanszék vezetője mellett számos korábbi és későbbi nagy utazónk található azok között, akik 1872. január 12-én letették az "alapkövet", így Vámbéry Ármin, Berecz Antal, Bieltz Albert, Gönczy Pál, Reitz Frigyes, Szabó József, Szily Kálmán, Tóth Ágoston, Xantus János és Déchy Mór. A társaság - ma is vallott - célja: „a földrajzi ismeretek terjesztése által a földrajzi tudomány iránt érdekeltséget gerjeszteni és különösen hazánk földrajzi viszonyainak kutatását és ismertetését előmozdítani.” A hazai közvélemény érdeklődését tanúsítja, hogy már az első évben 300 tagja volt Társaságunknak, és ez a szám a századfordulóig 600-ra emelkedett.

A társasági folyóirat, a Földrajzi Közlemények első száma 1873-ban látott napvilágot. Az alapítástól 32 éven át főtitkár és szerkesztő Berecz Antal már 1882-től az egyes füzetek francia nyelvű kivonatos tartalmi összefoglalójával, az „Abrégé”-vel, 1888-tól pedig angol és német, esetenként más nyelven közölt összefoglalókkal igyekszik a hazai cikkeket, eredményeket a nagyvilággal is megismertetni.

Az első "vezérkar" kezdeményezései közé tartozik a vándorgyűlések gondolatának felvetése már 1880-ban, de azt csak a Lóczy-Cholnoky vezetés valósította meg 1907-ben, a Kecskeméten rendezett első vándorgyűléssel.

A Társaság 1880-tól rendszeresen hirdetett ifjúsági pályázatokat. A részben vagy teljesen a Társaság gondozta könyvkiadás első példája az „Utazások könyvtára” c. sorozat beindítása, amelynek utóda és kicsúcsosodása a „Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára” c. népszerű tudományos könyvsorozat 67 megjelent kötete; de ide tartozik „Az osztrák-magyar monarchia írásban és képben” c. sorozat, valamint a vármegyéket és városokat bemutató monográfiasorozat is. 1885-ben a Társaság az országos kiállításon oly műveket állított ki, amelyek a tudomány és művészet legszigorúbb követelményeinek is megfeleltek, s amelyeknél különbet a külföld sem tudott felmutatni.

Hunfalvy János elnök 1888. december 6-án elhunyt. Vámbéry rövid idejű elnöki működéséről 1890-ben lemond, s így kerül először az elnöki székbe a gróf Széchenyi Béla délkelet-ázsiai expedíciójában részt vett, már világhírű geológusként számon tartott Lóczy Lajos. Földtani-természettudományi szemlélete, Humboldtéhoz, ill. Richthofenéhez közel álló földrajzi koncepciója, terepkutató mivolta rövid idő alatt éreztette jótékony hatását Társaságunk és egész hazai földrajztudományunk életében. Méltán tekinti őt korunk a modern, egzakt magyar földrajztudomány megteremtőjének.

Lóczy hirdette meg a hazai föld kutatását. Az 1892. évi közgyűlésen közreadja az írásos jelentést: „a Balaton kutatás szervezve van”. Ennek a hatalmas, több évtizedes kutatómunkának az eredménye a világirodalomban is páratlan Balaton-monográfia elkészülte 32 kötetben, magyar és német nyelven. Ez a mű a ma geográfusának s a rokontudományi szakembereknek olyan kincsesbányája, amelyre bizton építhetett és építhet a Dunántúl környező térségeiben kutató sokféle kollektíva és építettünk a Magyarország tájföldrajza sorozatunk köteteiben is.

Lóczy egy választási időszak után megválik az elnökségtől, s javaslatára Erődi-Harrach Béla foglalja el az elnöki széket. A tíz évi elnöki tevékenység után lelépő és helyét újra Lóczynak átadó Erődi-Harrach Béla 1904-ben joggal von ilyen mérleget: „Fellendült a tevékenység a társaság kebelében. Megindult és az idén kikerült sajtó alól a társaság nagy atlasza; megalapították a társaság könyvtára nagy vállalatát, amelyből már öt kötet látott napvilágot. Társaságunk élénk összeköttetésbe lépett a külfölddel és annak földrajzi életével. Részt vettünk a nemzetközi földrajzi összejöveteleken, amelyeknek eredménye lett, hogy társaságunkat a külföldön is tekintély számba veszik. A külfölddel való összeköttetést azzal is igyekeztünk szorosabbra fűzni, hogy meghívtuk a földrajzi tudomány jeleseit társaságunkba felolvasások tartására.” Lóczy mellett Cholnoky Jenő a főtitkár és 1904-től a Közlemények szerkesztője. A fellendülést jelzi a taglétszám fokozatos növekedése is: az első világháború kitöréséig elérte az 1600-as létszámot. A tudományos fellendülés jele, hogy mindig több volt a cikk, a kutatási beszámoló, mint a publikációs lehetőség.

Új színfoltot jelentett a Társaság életében - a Cholnoky főtitkár helyét elfoglaló Teleki Pál 1911. évi javaslatára - a Gazdaságföldrajzi Szakosztály megalakulása 1912 januárjában.